Lotofácil eredmény: Értsd meg, hogyan működik és hogyan válthatod be a nyereményeket
Először is világossá kell tenni, hogy a Szabadság-szobor felépítésével Franciaország ajándékot adott Amerikának. Ebből adódóan, Fedezze fel a Szabadság-szobor érdekes történetét. Valójában a szobor egy neves szoborkészítő, Frédéric Auguste Bartholdi munkája volt.
Ezért a leveleiben és naplóiban tett vallomások révén Bartholdi beszámolt arról, milyen volt hihetetlen utazása Amerikán keresztül. Valamint egyedi és egzotikus helyszínek felfedezése a támogatás elnyerése érdekében. Többszöri próbálkozás után azonban rájött, hogy egyetlen kormánytól sem fog anyagi támogatást kapni. Ezért úgy döntött, hogy pénzt keres a szobor megépítéséhez.
Később Párizsban kezdett fellépni, és fizetni érte. Ezeken a bemutatókon az emberek azért fizettek, hogy lássanak egy szobrot építeni. Továbbá, bár az építkezést egy piszkos és poros műhelyben végezte, sikerült néhány bravúrt. Például ajándéktárgyak árusítása és a francia kormánytól engedély kérése egy nemzeti lottó lebonyolítására.
Bartholdi eredeti szándéka azonban nem az volt, hogy megalkotja az Amerikában megépítendő szobor tervét. Először is, fiatal férfiként egyiptomi látogatása rendkívül nagy örömmel töltötte el a Vörös-tengert és a Földközi-tengert összekötő csatorna ásását elindító projektet.
Így hát, ha belegondolunk, 1867-ben nem hagyhatta ki a lehetőséget, hogy a párizsi világkiállításon találkozzon Egyiptom akkori vezetőjével. Ezzel azt a javaslatot tette, hogy egy olyan csodálatos alkotást készítsenek, mint a többi híres egyiptomi alkotás.
Ezért a projektje egy nőről szólt, lámpával a kezében és nagyon bő ruhával. Kezdetben az volt az elképzelés, hogy ezt a szobrot világítótoronyként használnák a Szuezi-csatorna elején. Egy idő után azonban ez a megállapodás nem működött, és Bartholdi ekkor indult Amerikába, hogy megvalósítsa projektjét.
Évekkel később, 1886 októberében, amikor kiszabadult, több, a nők szűkös jogaiért küzdő csoport összefogott. Ezzel tiltakoztak az ellen, hogy egy hatalmas női képet tártak fel azzal a szándékkal, hogy a szabadságot képviselje. A lázadás az volt, hogy a valóság egészen más volt. Mert ugyanakkor a nőknek még szavazati joguk sem volt.
Emiatt csak néhány nő volt jelen az avatáson. Vagyis az érintettek rokonai és feleségei. Továbbá a nők akkoriban csak tiltakozni tudtak a szobor ellen.
Ezért a női jogvédőknek sikerült csónakot bérelnie, hogy körbeutazzák a szigetet és tiltakozzanak a felavatás ideje alatt. Annak ellenére, hogy az ágyúlövés és a síp zaja miatt nem lehetett hallani, továbbra is tiltakozó beszédet tartottak.
Így a szobor befejezésekor Bartholdi azt javasolta, hogy a szobrot arany borítsa be. A szobrot azonban alkonyatkor láthatóan akarta hagyni. Figyelembe vették azonban azt a nehézséget, hogy elég pénzt gyűjtsenek a rendszer elindításához.
Nyilvánvalóan senki sem ment azzal az ötlettel, hogy egy ekkora szobrot arannyal vonjanak be. Továbbá a szobor eredeti ötlete az volt, hogy egy óriási világítótorony legyen, hogy legyen valami haszna, és így állami forrásokhoz jusson.
Megépítése után azonban nem járt sikerrel az ötlet, hogy világítótoronyként világítsák meg. Arról nem is beszélve, hogy a helyszín sem volt a legjobbak között, ami Bartholdiban némi frusztrációt okozott. Ezért beletelt egy kis időbe, mire elfogadta, hogy a szobornak látszólag nincs célja.
Tehát, hogy egyértelmű legyen, a Szabadság-szobor Franciaország ajándéka volt az Amerikai Egyesült Államoknak. Bár a jelen 10 évet késett, az ünneplés az Egyesült Államok függetlenségének századik évfordulója volt. Ez a tény 1876-ban történt.
Ily módon az Egyesült Államok megnyert egy vitát Anglia ellen. Ezért 1886-ban Franciaországtól kapta ajándékba ezt a gigantikus művet.
